​A gyerek nem a tied
2017.03.30.
Szilvi Anyapara
44 évesen hiszem azt, hogy nőként és anyaként két kamasz fiúval élni öröm és vidámság.
A gyerek nem a tied. Ő egy másik ember. Más élet. Más valóság. Más jelen és jövő.
Felejtsd el, hogy ez egy birtokviszony. Inkább legyél részese az életének. Az sokkal nehezebb, de tovább tart.
 
Amíg kicsi a gyerek, addig sokan gondolhatják azt - hiszen minden jel arra mutat, hogy ez így is van -, hogy a szülő birtokolja a gyereket. A legjobb példa amire én például „ugrom”, az a többes szám első személyben kommunikálás: „ma még nem kakiltunk”. A kor előrehaladtával jön ennek az „idősebb” verziója: „ma megtanultuk a leckét, de másnap a suliban nem írtuk meg jól a dolgozatot.” Mi vaaaan?
 
Anyaként, túl a szülésen (ami azért valljuk be elég „melós” és megizzasztja az embert) azt gondolhatjuk, hogy ha más nem, de a gyerek az enyém! Pedig nem. Óriási pofon lesz a kamaszkor, amikor rájön, hogy az anyja birtokolja őt és az első adandó alkalommal megpróbál kimenekülni ebből a helyzetből.
 
 
 
Oké, de akkor mi van a birtokláson túl?
Sokan, sokféleképpen megírták már, hogy milyen a jó anya, és milyen egy kiegyensúlyozott gyerek, kamasz. Milyen az, amikor nem birtoklod a gyereket és emellett minden nagyon szuper, elvagytok, mint a mesében.
És ekkor jön az a rész, hogy mindent megtettem értük és mégsem (pölö: a vízen is jártam:), befizettem és kifizettem a programjaikat, elvittem őket kocsival ahol dolguk volt, kiálltam mellettük, ha nem akartak edzésre menni, jókat főztem, mindig volt meleg kaja, reggelre gyümölcs és vitamin, meg a teljes kiőrlésű. És mégis amikor nagykamasz lesz, elmegy a haverjaival, bulizik, nincs veled, alig beszélget veled…
 
Ilyenkor csak egy dolgot tehetsz: vissza kettő padlógáz, és megpróbálsz részese lenni az életének. Zacher Gábor a saját fiával kapcsolatban pontosan erről mesél el egy történetet, amit ITT olvashatsz el.
Amikor utánanézel annak, hogy őt mi foglalkoztatja, megnézed a filmet amit néz, meghallgatod a zenét, amit hallgat. Kérdezel. Érdeklődsz. Elviszed színházba vagy moziba, dobálod neki a labdákat (képletesen), amiket vagy „lecsap” vagy nem. Irtó nehéz megtalálni az arany középutat, de ha sikerül néha részese lenni az életének, az óriási élmény.

Azt sosem felejted és sosem felejti.


 
Hozzászólások