A gyerek nem a tied. Ő egy másik ember. Más élet. Más valóság. Más jelen és jövő.
Felejtsd el, hogy ez egy birtokviszony. Inkább legyél részese az életének. Az sokkal nehezebb, de tovább tart.
Amíg kicsi a gyerek, addig sokan gondolhatják azt - hiszen minden jel arra mutat, hogy ez így is van -, hogy a szülő birtokolja a gyereket. A legjobb példa amire én például „ugrom”, az a többes szám első személyben kommunikálás: „ma még nem kakiltunk”. A kor előrehaladtával jön ennek az „idősebb” verziója: „ma megtanultuk a leckét, de másnap a suliban nem írtuk meg jól a dolgozatot.” Mi vaaaan?
Anyaként, túl a szülésen (ami azért valljuk be elég „melós” és megizzasztja az embert) azt gondolhatjuk, hogy ha más nem, de a gyerek az enyém! Pedig nem. Óriási pofon lesz a kamaszkor, amikor rájön, hogy az anyja birtokolja őt és az első adandó alkalommal megpróbál kimenekülni ebből a helyzetből.
Oké, de akkor mi van a birtokláson túl?
Sokan, sokféleképpen megírták már, hogy milyen a jó anya, és milyen egy kiegyensúlyozott gyerek, kamasz. Milyen az, amikor nem birtoklod a gyereket és emellett minden nagyon szuper, elvagytok, mint a mesében.
És ekkor jön az a rész, hogy mindent megtettem értük és mégsem (pölö: a vízen is jártam:), befizettem és kifizettem a programjaikat, elvittem őket kocsival ahol dolguk volt, kiálltam mellettük, ha nem akartak edzésre menni, jókat főztem, mindig volt meleg kaja, reggelre gyümölcs és vitamin, meg a teljes kiőrlésű. És mégis amikor nagykamasz lesz, elmegy a haverjaival, bulizik, nincs veled, alig beszélget veled…
Ilyenkor csak egy dolgot tehetsz: vissza kettő padlógáz, és megpróbálsz részese lenni az életének. Zacher Gábor a saját fiával kapcsolatban pontosan erről mesél el egy történetet, amit
ITT olvashatsz el.
Amikor utánanézel annak, hogy őt mi foglalkoztatja, megnézed a filmet amit néz, meghallgatod a zenét, amit hallgat. Kérdezel. Érdeklődsz. Elviszed színházba vagy moziba, dobálod neki a labdákat (képletesen), amiket vagy „lecsap” vagy nem.
Irtó nehéz megtalálni az arany középutat, de ha sikerül néha részese lenni az életének, az óriási élmény.
Azt sosem felejted és sosem felejti.