Így tél vége felé mindig reménykedem benne, hogy a srácok immunrendszere megerősödött annyira a tavalyihoz képest, és megússzuk az influenzás, megfázós, egy betegségből ki, másikba be köröket. De nem. Sajnos még mindig végig járjuk január-februárban ezt az utat.

Oké, talán már nem olyan hevesen (mégiscsak nőnek, erősödnek, nem?), de ez engem, mint anyát nem igazán vigasztal.

A legnehezebb, amikor egyszer csak abbahagyják egymás piszkálását

Érdekes, hogyan működik az anya szervezete, ha beteg a gyereke. Vagyis, azt tudom elmondani, én hogyan működöm, de nem csodálkoznék, ha sokan ráismernének erre a mintára.
Szóval, amint megbetegedik az egyik gyerekem, bekapcsol valami az agyamban, és minden további nélkül tudok extra szolgálatot biztosítani. Azaz napokon keresztül képes vagyok 3-4 órás éjszakai zaklatott alvásokkal működni, zokszó nélkül lázat csillapítani, hányást feltakarítani, ágyneműt cserélni, orrot porszívózni, letörölni, kitörölni, bebugyolálni, kiszellőztetni, vigasztalni, odabújni, emellett pedig a simogatásommal és öleléseimmel gyógyító energiát adni a gyerekeknek. Persze, nem könnyű, de működik. Tényleg olyan, mintha egy más üzemmódba kapcsolnék. És fogalmam sincs, honnan veszem hozzá az energiát, de van tartalék. Ezért mondom azt, hogy az anyák sokkal többre képesek, mint amit ők maguk gondolnak magukról. 

Na ilyenkor kapcsolok ki az extra üzemmódból, és eresztek le, mint egy gumilabda. Mint aki beért a maratoni futás céljába, és most már megpihenhet.

Persze nyilván nem pihenhetek, mert van kismillió teendőm, plusz azok a dolgok, amiket a gyerek betegsége miatt elhalasztottam, plusz ugye most, hogy már kvázi egészséges a gyerek velem akar játszani, játszóterezni, főzőcskézni, meg miegymás. Ilyenkor szokott lenni egy este, amikor az esti altatással együtt én is kidőlök fél kilenckor, valamikor hajnalban arra ébredek, hogy a gyerek ágya mellett, elgémberedve, ruhában alszom. Félálomban átvánszorgok a saját ágyamba, (ha van erőm, átveszem a pizsamám, ha nem, nem) és úgy alszom reggelig, mint akit fejbe vertek. És láss csodát, másnap reggel megint funkcionálok, visszatöltöttem az elemeket (hogy hogyan ennyi idő alatt, az szerintem konkrétan orvosi csoda), és megy minden a régi kerékvágás szerint.

Egészen addig, míg valamelyik gyerek vissza nem esik, vagy be nem nyel egy újabb vírust és kezdődik minden elölről.